Késésben voltam. Remek első nap késni. Bár úgyis be kell még mennem az irodába, hogy megkapjam az órarendet, a szekrénykódot... stb. Felkaptam a telefonom a táskám és a deszkám, mert úgy döntöttem, kihasználom amíg ilyen jó idő van, majd rohanva le a lépcsőn odadobtam a szüleimnek egy ,,sziát" és már kint is voltam a házból. Felpattantam a gördeszkámra és már rohantam is a suli felé. Itt annyira más mint Londonban, nincs olyan nagy forgalom, hiszen ez egy kisváros, New York államban. Közel lakunk a sulihoz, már oda is értem. A portán egy mogorva kisember állított meg.
- Hova-hova, kisasszony?
- Új diák vagyok.
- Név?
- Ashley Deveraux.
- Á, meg is van. 11.B. Menjen fel az igazgatóiba.
- Köszönöm...- néztem a névtáblájára - Mr. Aaron! - az öreg csak bólintott majd tovább engedett, én pedig mentem fel az igazgatóiba. Becsöngetés után 10 perccel végeztem. Úgy gondoltam, hogy nem kéne elkésnem bioszról, így a deszkámat csak a következő szünetben rakom el, addig ellesz az a pad mellett. Biológián Mr. Blackthorn-nal leszünk, az osztályfőnökünkkel. Siettem a teremhez, persze semmi köze nincsen a stréberséghez, csak 7 éve nem láttam a haverjaimat. Kopogtam, majd választ sem várva bementem, mire mindenki rám nézett. Rögtön felismertem egykori barátaimat, de tekintetem nem időzött sokat rajtuk mert nem akartam feltűnést kelteni ezzel. Gyorsan odamentem - a legnagyobb nyugalommal - a tanári asztalhoz, és letettem rá azt az igazolást amit az irodában adtak, hogy ne írjanak be későnek.
- Köszöntsétek új osztálytársatokat. Kérlek ülj le Cole mellé - mutatott az üres helyre. Helyet foglaltam a srác mellett, letettem a deszkámat, a pad mellé, a táskámat ráakasztottam a székre miközben Mr. Blackthorn folytatta az órát, így látszólag mindenki figyelt, de legtöbben csak néztek ki a fejükből. odaszóltam Cole-nak.
- Szia Cole! - súgtam és ő is suttogva válaszolt.
- Honnan tudod a nevem? - lepődött meg.
- Ashley vagyok - majd látva kérdő tekintetét kiegészítettem. - Ashley Deveraux, tudod harmadik osztály, vízipisztoly, Mrs. Shotmarker dühös feje... - néztem rá. Elkerekedett a szeme.
- Ash? - bólintottam, mire összehajtogatott egy papírdarabot és hozzávágta az előttünk ülő Caleb hátához, mire az hátrafordult.
- Helló, Caleb! - köszöntem neki is. Értetlen tekintettel nézett rám mire Cole egyetlen szóval magyarázta meg.
- Ash.
- Hogy kerülsz ide? - kerekedett el a szeme, majd elújságolta a mellette ülő Lucas-nak is.
- Visszaköltöztünk - vigyorogtam.
- Hé, Silver! - néztem Cole-ra. Még gyerekkorunkban hívtam mindig így mert a vezetékneve Silver. - Milyen balhékat csináltál mostanában?
- Ragasztó a széken, kamupisi az asztalnál, vízipisztoly a lányöltözőben, élő boncbékák, és a kedvencem, ajándék pizza - az ajándékpizza az amikor egy tanárnak 300$ értékben rendelünk pizzát, úgy mintha ő rendelte volna, és így neki kellett kifizetnie - Na és te?
- Jaj ne is mond! Caleb! Lucas! Nem szeretném, hogyha elájulnátok, mert ez nagyon kemény lesz. Hetente csak egy órát gépezhettünk - a kockák felszisszentek - Telefont nem használhattunk - újabb szisszenés - és etikett órára kellett járnunk - mintha pofon ütötték volna őket. - Anyáékhoz csak nyáron mehettünk, akkor tanultam meg, vezetni, gitározni, zongorázni, deszkázni. De a suliba szinte semmit sem csinálhattunk. A lányok csak a divatról, a pasikról és egymásról tudtak beszélni - végszóra kicsengettek. Miközben a szekrényembe pakoltam, megláttam Declan és Taylor alakját. Declan háttal állt nekem, egy öt fős kis csoportban. csak őt és Taylor-t ismertem fel, a három lányt nem. bezártam a szekrényem majd nekifutásból ráugrottam a hátára, bokámat átkulcsoltam dereka előtt, kezeimet nyaka körül.
- Na ki vagyok, szépfiú? - nevettem felszabadultan. Mindig szépfiúnak hívtam és ennek semmi köze nem volt a külsejéhez, egyszerűen csak mindig tudta, hogy jól néz ki. Ugrásomtól meg sem rezdült, én meg éreztem, hogy enyhén ki van gyúrva, de nem az a izomtömeg amit utálok.
- Nem tudom, hogy honnan jöttél, új csaj, de itt nem szokás csak úgy a pasim hátára ugrálni - huh, máris utálom ezt a csajt. Declan megfeszült, ebből tudtam, hogy nem is járnak.
- Csak szeretnéd, plázacica! - mondtam gúnyosan.
- Amúgy te ki vagy? - hallom Taylor hangját, mire Declan is felém fordul, amennyire csak tud.
- Szia Taylor! Egy szó: Deveraux. És tudod eléggé fáj, hogy nem emlékszel rám - tettem a sértődötted.
- Ash?! Hogy kerülsz ide?
- Meglepi! Na Taylor, adj egy ölelést! - mosolyogtam rá kedvesen, miközben lemásztam Declan hátáról. Taylor a karjába kapott és olyan erővel szorított magához, hogy a lábam sem érte a földet.
- Hé! Én mért nem kaptam ölelést? - szólt Cole a hátam mögül, mire Taylor elengedett, és felé fordultam.
- Mert bioszon ültünk - mondtam. - De ha szeretnél kaphatsz most is. - megölelt utána még Caleb és Lucas is. - Jaj de hiányoztatok - sóhajtottam fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése